Múltunk már van.
Célunk, hogy jövőnk legyen!
Ezzel címmel jelent meg az esztergomi Friss Újság V. évfolyam 66. számának beszámolója az esztergomi ácsok gyászlobogójának felszenteléséről 1900. március 7.-én, melyből kiderül, hogy annak elkészítését az ácssegédek megszűnő szakszervezetének egyesületi pénzalapjából és magánadományokból finanszírozták.
A Komárom-Esztergom Megyei Kereskedelmi és Iparkamara mesteravatóján 2025. december 5-én hat ács szakember vehette át mesterlevelét Esztergomban a Szent Adalbert központban.
A Magyar Nemzeti Múzeum Balassa Bálint Múzeumának jóvoltából rangidős mestereink a régmúlt hagyományait felelevenítve a saját céhes ládánk és serlegünk oltalma alatt fogadhattak társul minket.
A hagyomány szerint a fontos iratokat tartalmazó céhládát az ülések kezdetén kinyitották és amíg az be nem zárult, tilos volt az eseményt akárcsak hangoskodással is megzavarni. A mesteravató szertartások része volt ezen kívül a közös kupából való fogyasztás az együvé tartozás jegyében. A közös koccintás ez alkalommal sem maradt el.
Ezúton is köszönjük a kamara és múzeum pozitív hozzáállását és az ott dolgozó emberek áldozatos munkáját, hogy mindezt lehetővé tették. Nagy élmény és megtiszteltetés volt számunkra!
Ez a remekmű a közelgő mesteravató ünnepélyünk alkalmára készült társaságunk számára.
Készítője előtt ezúton is tisztelgünk, aki nem más, mint kedves segítőnk édesanyja: Prohászkáné Jablonszky Éva fafaragó művésznő. Nekünk szánt alkotása nemcsak tehetségét bizonyítja számunkra, hanem irántunk tanúsított önzetlenségét is kifejezi.
Köszönjük szépen Éva néni!
Folytatva a kutatást az ács szakma képviselőinek esztergomi közössége után, a Magyar Nemzeti Múzeum Balassa Bálint Múzeumának gyűjteményéből három tárgy került elő.
Egy ón ötvözetből készült, XVIII. századi serleg Szent József szobrával díszítve. „Társpohárnak” hívták, mert a mesteravatón használták pertu ivásra. A céhbe társuló új tagokat fogadták ezzel a régi mesterek.
Ezidőből származik az ónémet feliratú pecsételő is az osztrák Grein városából, amit az esztergomi kézműves céh számára készítettek elismerésül. Ugyancsak Szent József alakja díszíti ács szerszámokkal.
A harmadik tárgy egy XIX. századi ácsjelvény réz lemezből. Érdekessége, hogy a korabeli munkaeszközök mellett a rangidős ácsok dísz szekercéjét is ábrázolja, melyek valójában felvonulási díszek és nem igazi szerszámok.
Az 1885-ben felszentelt felvonulási zászló utáni nyomozásunk nemrég meghozta gyümölcsét.
Ismét bebizonyosodott, hogy létezik még emberi jóság és bizalom.
Egy beszélgetés folyamán kaptam az információt a zászló hollétéről, de ez önmagában még nem oldotta volna meg a dolgot. Kelletek hozzá jószándékú emberek, akik a zászlót a rendelkezésünkre bocsátották egy időre, hogy tanulmányozhassuk szakemberekkel.
Ők azt mondták: „még egy ilyen nincs…” Az elmúlt 140 év erősen nyomot hagyott rajta, de még így is alkalmas a restaurálásra és arra, hogy másolatot készíttethessünk róla. Ennek előkészületei már el is kezdődtek.
A tanulmányozás alatt kiderült az a készítő személye is, és megtaláltuk rajta az ácsok eredeti szimbólumát, ami igen nagy értéket képvisel számunkra.
Mikor ezt a társaságunk tagjainak hírül adtam, senkit sem kellett sokat kérlelni, hogy mindezt egy összegyűlés alkalmával megünnepeljük. Nagy volt az öröm és tisztelettel adózunk segítőinknek amiért ezt mindannyian megélhettük!